Könyves kalandjaim I.

 

Szóval az a helyzet, hogy itt volt az ideje annak, hogy megírjam az első könyves bejegyzést a nyilvános blogra. 

Nagyon szeretek olvasni, és a következő idézet írja le leginkább, hogy mennyire nagyon:

,, Szerinted túl sok a könyv. Szerintem meg nem elég a polc” 

Nincs olyan, hogy túl sok a könyv. Vagyis, nem szabadna, hogy legyen. És igen, az a lány vagyok, akinél mindennapos probléma, hogy nincs elég hely a könyveinek. 

Nagyjából mindenevő vagyok, bár a krimi műfaját nem olyan régen Böszörményi Ambrózy báró sorozata szerettette meg velem. Az elmúlt időben döbbentem rá, hogy ennyi idősen újra elolvasni a kötelezőket egészen más értelmet nyer, szóval ennek is bátorkodtam nekivágni, és úgy döntöttem, A kőszívű ember fiaitól kezdve, Shakespeare Macbethjén keresztül, Az ember tragédiáján át kis időre visszaküldöm magam az iskolapadba.

Kedvenc írom nincs, általában azt mondom kedvencnek, amit éppen olvasok.

Illetve, lehet, hogy van egy kortárs írónő, akihez régebb óta fűznek emlékek. Pontosabban 15 éve…

Leiner Laura, aki a Szent Johanna Gimivel robbant be 2010-ben, és a mai napig órákig sorban álló fiatalokat vonz, ha dedikál. 

Én nem a gimis sztorival szerettem meg olvasni, de a négy gimnazista évet átölelő sorozat gyorsan a szívemhez nőtt. Vele együtt az írónő is, valamint a barátnőm Veszprémből, akit az szjg-láznak köszönhetően az interneten ismertem meg, és akivel a mai napig sem szakadt meg a szoros kapcsolatom. Ez a sorozat adta meg nekem mindazt, ami a középiskolai éveimből hiányzott. Egész életemben hálás leszek ezért!❤️ 

Laurától sincs kimondottan kedvencem, vagyis… Az IOV (Iskolák Versenye) trilógia különösen kedves a szívemnek, ezt minden évben többször is leveszem a polcról, valamint két egyrészes regénye, a Bábel és a Nem egyszerű is gyakran a kezembe kerül. 

Május hatodikán jelent meg új könyve, a Londonsztori, amit a napokban fejeztem be, és gondoltam, ezzel indítanám a blogom új rovatát. 

Londonsztori értékelés:  5⭐️

Elképesztően vártam az újabb egy részes regényt Laurától, és örülök, hogy nem okozott csalódást. Sőt! Egy kicsit meg is lepett…Azt tudni kell, hogy Laura könyveit az első SZJG megjelenése óta olvasom, külön helyet kapott az összes könyv a polcomon, és mindig az a kedvencem tőle, amit éppen a kezemben tartok. 

Soha nem voltam Londonban, soha nem ültem repülőgépen, és nem beszélek jól angolul(az alapokat megértem, de nem tanultam,csak rám ragadt a sorozatokból, zenékből). Így félve rendeltem elő bő egy hónapja az aláírt példányt, mert nem tudtam elképzelni, hogy azonosulni tudok majd egy ilyen történettel. Volt a fejemben egy végkifejlet, illetve, ha őszinte akarok lenni akkor kettő, de az írónő egy harmadikat választott, ettől nem lett sablonos. Észrevétlenül jártam be London nevezetességeit, vitt magával minden oldal, imádom Laura humorát,volt romantika, de pont annyi, amennyi nem viszi el a sztorit “nyálas” irányba. Az új LL fiúról annyi, hogy nekem továbbra is magasan van a léc az IOVban, de azért nyilván szembe jöhetne velem egy G betűs angol srác, aki megmutatja Londont…

szerettem, most pedig szokás szerint üres vagyok, úgyhogy amìg várom a Belvárosi Deák folytatását, addig újraolvasom a Bexit:)

Nektek hogy tetszett?