költészet napja. olvassatok versetek!

-


               Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?              

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin-téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Radnóti Miklós: Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szívünket.


József Attila: Altató


Lehunyja kék szemét az ég,

lehunyja sok szemét a ház,

dunna alatt alszik a rét –

aludj el szépen, kis Balázs.


Lábára lehajtja fejét,

alszik a bogár, a darázs,

velealszik a zümmögés –

aludj el szépen, kis Balázs.

 

A villamos is aluszik,

– s mig szendereg a robogás –

álmában csönget egy picit –

aludj el szépen, kis Balázs.

 

Alszik a széken a kabát,

szunnyadozik a szakadás,

máma már nem hasad tovább –

aludj el szépen, kis Balázs.

 

Szundít a labda, meg a sip,

az erdő, a kirándulás,

a jó cukor is aluszik –

aludj el szépen, kis Balázs.

 

A távolságot, mint üveg

golyót, megkapod, óriás

leszel, csak hunyd le kis szemed, –

aludj el szépen, kis Balázs.

 

Tüzoltó leszel s katona!

Vadakat terelő juhász!

Látod, elalszik anyuka. –

Aludj el szépen, kis Balázs.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Felvételi ramazuri- Avagy hatodszor is jelentkeztem!

-
Kép
A felvételi lapokat töltve elgondolkodtam, miért is kezdtem én ebbe bele anno, 2015-ben, amikor 4 évvel az érettségim után még mindig azért harcoltam, hogy bejussak az egyetemre.  Az elmúlt két hétben az agyam kicsit többet dolgozott, mint amennyit szeretett volna. Néha éjszaka, néha korán reggel, néha egész nap bújtam a Felvi oldalát, már-már betegesnek érezve amit művelek. Rábukkantam hasznos statisztikákra, böngésztem az információkat, ponthatárokat, szakokat és képzéseket, kis túlzással mondhatom, hogy minden betűjét ismerem a felületnek. Amint megnyitották a jelentkezést, azonnal kitöltöttem, tudtam mit akarok, kattintgattam, mint egy őrült, feltöltöttem a dokumentumokat, aztán az utolsó lépés- ami a hitelesítés - megakasztott. Az ember akkor dilemmázik bizonyos helyzetekben, amikor  valamiért  nem biztos a döntésével kapcsolatban. Nos, nekem azért elég rendesen fel volt adva a lecke a “valamiért” megfejtésére. Itt azonnal bekapcsolt az agyam, tudtam, hogy nem azért ...
Tovább olvasom

Könyves kalandjaim I.

-
Kép
  Szóval az a helyzet, hogy itt volt az ideje annak, hogy megírjam az első könyves bejegyzést a nyilvános blogra.  Nagyon szeretek olvasni, és a következő idézet írja le leginkább, hogy mennyire nagyon: ,, Szerinted túl sok a könyv. Szerintem meg nem elég a polc”  Nincs olyan, hogy túl sok a könyv. Vagyis, nem szabadna, hogy legyen. És igen, az a lány vagyok, akinél mindennapos probléma, hogy nincs elég hely a könyveinek.  Nagyjából mindenevő vagyok, bár a krimi műfaját nem olyan régen Böszörményi Ambrózy báró sorozata szerettette meg velem. Az elmúlt időben döbbentem rá, hogy ennyi idősen újra elolvasni a kötelezőket egészen más értelmet nyer, szóval ennek is bátorkodtam nekivágni, és úgy döntöttem, A kőszívű ember fiaitól kezdve, Shakespeare Macbethjén keresztül, Az ember tragédiáján át kis időre visszaküldöm magam az iskolapadba. Kedvenc írom nincs, általában azt mondom kedvencnek, amit éppen olvasok. Illetve, lehet, hogy van egy kortárs írónő, akihez régebb óta f...
Tovább olvasom

Blogger Szofi

-
Kép
Hello, világháló, hello, kedves olvasó! Gondoltam meglepem azokat, akik már két éve követik a történéseket körülöttem, és egy kicsit magamra formálhatóvá teszem a blog helyszínét. Az önbizalmamat senkinek nem kell bemutatni, nem is nagyon tudnám, mert még én is keresem.. Viszont elérkezettnek láttam az időt, hogy néha kicsit hosszabb szövegeket is megosszak a világgal. A Blogger felülete nem idegen tőlem, már háromszor is vezettem rajta/benne az írásaimat. Mindenkinek könnyen elérhető, aki g-mail fiókkal rendelkezik feliratkozhat rendszeres olvasómnak, hozzászólhat, megoszthat. Nekem is egyszerűbb dolgozni vele, plusz nem hátrány, hogy rendszerezve lesz az összes irományom, így bármelyik, bármikor visszakereshető. Minden, amit láttok, a saját munkám eredménye (ehhez ragaszkodom, mert így tudok hiteles lenni): az én fényképeim, az én szövegeim, az én történeteim. Rólam, vagy belőlem.  Az elmúlt időben a munkám során rengeteget gépeltem, szerkesztettem, dizájnt gyártottam, ötleteltem...
Tovább olvasom