Blogger Szofi

Hello, világháló, hello, kedves olvasó!

Gondoltam meglepem azokat, akik már két éve követik a történéseket körülöttem, és egy kicsit magamra formálhatóvá teszem a blog helyszínét. Az önbizalmamat senkinek nem kell bemutatni, nem is nagyon tudnám, mert még én is keresem.. Viszont elérkezettnek láttam az időt, hogy néha kicsit hosszabb szövegeket is megosszak a világgal. A Blogger felülete nem idegen tőlem, már háromszor is vezettem rajta/benne az írásaimat. Mindenkinek könnyen elérhető, aki g-mail fiókkal rendelkezik feliratkozhat rendszeres olvasómnak, hozzászólhat, megoszthat. Nekem is egyszerűbb dolgozni vele, plusz nem hátrány, hogy rendszerezve lesz az összes irományom, így bármelyik, bármikor visszakereshető.

Minden, amit láttok, a saját munkám eredménye (ehhez ragaszkodom, mert így tudok hiteles lenni): az én fényképeim, az én szövegeim, az én történeteim. Rólam, vagy belőlem. 

Az elmúlt időben a munkám során rengeteget gépeltem, szerkesztettem, dizájnt gyártottam, ötleteltem egy weboldalon, és annyira belejöttem, hogy kedvem támadt magamnak is megalkotni azt a felületet, ami nem reked meg egy közösségi oldalon létrehozott tartalomként. Azt ugyanis nem tudom magamra szabni, formálni, újítani. Éppen ezért nem is mindig érzem 100%-ban az enyémnek. Itt viszont kiélhetem minden kreatív gondolatomat. A Facebook oldal nem szűnik meg! A koncepció majd folyamatosan alakul, de szeretném mindkét helyen vezetni a blogot, az arra alkalmas lehetőségekkel.

Így mindenki megtalálja majd azt, amit szívesen olvas el tőlem, legyen az egy aktuális beszámoló a napjaimról, egy ajánló, egy kritika, egy novella, egy vers, vagy csak éppen egy "írni volt kedvem" bejegyzés. (Szeretnék gyakrabban megjelenni, tudom ezt mindig megfogadom, de most tényleg!) 

Aki most csatlakozik, az keresse fel a Facebook oldalt (oldalsávban a link hozzá), hogy képben legyen az eddigiekkel. 

Aki pedig régi "motoros", annak megígérem, hogy nem fog csalódni! 😉

Nem fogjátok elhinni, de január közepe óta gyártom a bejegyzéseimet, meg úgy az egész blogot. Gyakran előfordul, hogy éjszakába nyúlóan jönnek a gondolatok, azokat gyorsan jegyzetbe pötyögöm a telefonomon, -mert az van kéznél, meg mert addig úgysem tudok aludni, amíg le nem írtam őket- és a sok vázlatból meg kesze-kusza foszlányból gyúrok olvasható sorokat. Nem tudom előre az olvasóim számát vagy az oldal sikerességét. De nekem nem is ez a lényeg. Nem utazom statisztikákban. Csak azt tudom, hogy imádtam babrálni a témával, a formálással meg a szerkesztésekkel. És mindaddig, amíg ezek örömet okoznak, és feloldanak belülről, addig itt leszek, hogy inspiráljak, hogy segítsek kiszínezni a szürke hétköznapokat, vagy a nehéz napokon mosolyt csaljak az arcotokra az írásaimmal.  

*

Mert most engedem csak igazán szabadon mindazt, ami belülről szeretne kitörni. 

 

Olvassátok, szeressétek! Én pedig igyekszem többször jönni, mint eddig bármikor 🙂

#köszihogyittvagy❤️