SzofiPillanatok

A felvételi lapokat töltve elgondolkodtam, miért is kezdtem én ebbe bele anno, 2015-ben, amikor 4 évvel az érettségim után még mindig azért harcoltam, hogy bejussak az egyetemre.  Az elmúlt két hétben az agyam kicsit többet dolgozott, mint amennyit szeretett volna. Néha éjszaka, néha korán reggel, néha egész nap bújtam a Felvi oldalát, már-már betegesnek érezve amit művelek. Rábukkantam hasznos statisztikákra, böngésztem az információkat, ponthatárokat, szakokat és képzéseket, kis túlzással mondhatom, hogy minden betűjét ismerem a felületnek. Amint megnyitották a jelentkezést, azonnal kitöltöttem, tudtam mit akarok, kattintgattam, mint egy őrült, feltöltöttem a dokumentumokat, aztán az utolsó lépés- ami a hitelesítés - megakasztott. Az ember akkor dilemmázik bizonyos helyzetekben, amikor  valamiért  nem biztos a döntésével kapcsolatban. Nos, nekem azért elég rendesen fel volt adva a lecke a “valamiért” megfejtésére. Itt azonnal bekapcsolt az agyam, tudtam, hogy nem azért ...

Hello, világháló, hello, kedves olvasó! Gondoltam meglepem azokat, akik már két éve követik a történéseket körülöttem, és egy kicsit magamra formálhatóvá teszem a blog helyszínét. Az önbizalmamat senkinek nem kell bemutatni, nem is nagyon tudnám, mert még én is keresem.. Viszont elérkezettnek láttam az időt, hogy néha kicsit hosszabb szövegeket is megosszak a világgal. A Blogger felülete nem idegen tőlem, már háromszor is vezettem rajta/benne az írásaimat. Mindenkinek könnyen elérhető, aki g-mail fiókkal rendelkezik feliratkozhat rendszeres olvasómnak, hozzászólhat, megoszthat. Nekem is egyszerűbb dolgozni vele, plusz nem hátrány, hogy rendszerezve lesz az összes irományom, így bármelyik, bármikor visszakereshető. Minden, amit láttok, a saját munkám eredménye (ehhez ragaszkodom, mert így tudok hiteles lenni): az én fényképeim, az én szövegeim, az én történeteim. Rólam, vagy belőlem.  Az elmúlt időben a munkám során rengeteget gépeltem, szerkesztettem, dizájnt gyártottam, ötleteltem...